Soha nem felejti el azt a borzalmas napot Brüsszelben a legendás magyar riporter

2025. május 29. 16:50

Napra pontosan negyven évvel ezelőtt, 1985. május 29-én Brüsszelben történt meg a labdarúgás egyik legnagyobb tragédiája.

2025. május 29. 16:50
null

A Liverpool és a Juventus a belga fővárosban mérkőzött meg egymással a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjében, de a találkozó előtt kezdődött lelátói incidensek tömegszerencsétlenségbe torkolltak. A meccset a Magyar Televízióban Gulyás László közvetítette, aki öt évvel ezelőtt lejegyezte emlékeit az eseményekről. A Magyar Nemzet cikkében a találkozót közvetítő riporter szemszögéből felidézte a tragédiát.

„A meccs napjának délelőttjén némi hangulatfigyelésre még bementem a belvárosba – idézte a Magyar Nemzet az MTV akkor 35 éves riporterét. – Addigra már az angol és az olasz szurkolók is megérkeztek. Némi szorongással figyeltem a Liverpool-szurkolókat, akik jelentős mennyiségű alkohol (főleg sör) elfogyasztása után (alatt) már elkezdték átrendezni a belvárost. Felborították a kukákat, s ha olasz szurkolót, Juventus-mezbe öltözött drukkert láttak, a legkevesebb az volt, hogy mutogattak, fenyegettek.”

„Még messze voltunk a meccs kezdésétől, de azt mindenki tudta, mennyire félelmetesek az angol drukkerek. Azt is tudtuk, mert láttuk a tévében, hogy volt olyan hajó, amely tele volt olyan részeg Liverpool-szurkolókkal, akik az áthajózás során egymást verték. Ez a társaság is megérkezett Brüsszelbe. Meg a többiek: repülővel, vonattal, autóval” – olvasható.

Középen a Szepesi-díjas Gulyás László (Fotó: sportujsagirok.hu)

A döntő előtt a szervezők a Liverpool és a Juventus mezébe öltöztetett gyerekcsapatokat vezényeltek a Heysel gyepére, ezek a srácok játszották az előmérkőzést. A második félidőben a Juventus-mezes kölykök együttese szépített (3–1), s ez volt az a gól, amely után elszabadult a pokol – írja a Magyar Nemzet.

A sajtóhelyről, amely egy magasított terasz volt semmit nem lehetett szabad szemmel látni, mert a lelátó tőlünk balra eső karéját kitakarták a kamerák, a szurkolók. Mi csak a monitorokon láttuk, hogy mi történik. Borzongás, félelem töltött el mindenkit a sajtóhelyen, hiszen semmit nem tudtunk az előzményekről, arról, hogy miként is kezdődött a verekedés, ki és miért kezdte. Az olaszok menekültek. Az angolok petárdákat, köveket dobáltak feléjük. Nem volt nehéz dolguk, mert az omladozó stadion lelátójáról szedhették fel ezeket a köveket. Nem sokkal később az öreg stadion egyik támfala leszakadt és összeomlott. A 39 áldozat többsége a fal leomlása után, a romok között halt meg, de ezt ott és akkor még nem tudtuk.”

Ezeket az eseményeket csak azok láthatták, akik a helyszínen voltak, mivel a tévéközvetítés még nem kezdődött meg.

„Mivel teljesen egyedül voltam az MTV-től Brüsszelben (azaz nem volt a mai divatos szóval élve pályaszéli riporterem), esélyem sem volt arra, hogy elmozduljak a kommentátorállásból. Senkit nem engedtek ki a helyéről, így a mellettem ülő Képes Sport munkatársat, Őri B. Pétert sem kérhettem meg, hogy eredjen az események nyomába. A hatóságok bennünket védtek, miközben senki sem adott tájékoztatást. Mi televíziósok és rádiósok egymást figyeltük, szinte szájról olvasva próbáltunk információhoz jutni. Hogy ki mit hall, ki mit tud saját kollégáitól a fejhallgatón keresztül. Nekem egy belgrádi kolléga mutatta egyik kitárt kezét, jelezvén: öten haltak meg. Ezt el is mondtam a nézőknek” – emlékezett vissza Gulyás László.

Egyszer csak a RAI, azaz az olasz állami tévében közvetítő kolléga előtt ott termett egy középkorú, vérző, tépett ruhájú ember, aki üvöltve panaszolta honfitársának, hogy mi is történik a lelátón, majd összeesett, és a szemünk láttára halt meg. Hogy miként keveredett oda a hatalmas káoszban, senki sem tudja. Amíg élek, nem felejtem el ezt a képet.”

„Közben az MTV-ben ment az adás, folyamatosan beszélnem kellett úgy, hogy érdemi információt továbbra sem kaptam. A borzalmak közepette, sírástól fojtogatva beszéltem, de semmit nem tudtam hozzátenni a képhez, legfeljebb tovább növeltem vékony, s egyre akadozó hangommal a kétségbeesést. 35 évesen, négy éve voltam televíziós sportújságíró, és nem haditudósító televíziós. A képernyőre került, sportrendezvényekhez nem illő, borzalmas eseményekkel képtelen voltam mit kezdeni. Ekkor szóltak a fülemre Budapestről: »Add vissza a szót! Zenével megoldjuk.« Megváltásként éltem meg mindezt, s adtam vissza a következő mondattal: »Én most innen nem tudok többet mondani, zene Budapestről.«”

Egy budapesti szerkesztő akkor úgy döntött, hogy popzenét sugároznak, de a Brüsszelből jövő képeket kint hagyták. Így fordulhatott elő az, hogy miközben a döbbent magyar nézők azt látták, hogy a mentők egymás után húzzák ki a romok alól a holttesteket, aláfestő zeneként az ABBA együttes muzsikált.

„A Heyselben remegett a kezem, izzadtam a kíntól, amikor kaptunk egy papírt a sajtófőnöktől, amelyen a következő információ állt: Az UEFA végrehajtó bizottsága tanácskozik a döntő megrendezéséről. Slussz. Egy óra alatt ennyit tudtak összehozni, miközben harminckilencen lelték halálukat. Közben Budapestről, a Szabadság térről folyamatosan kérdezték: lesz-e a meccs, de válaszolni nem tudtam sem igent, sem nemet, mert magunk sem hallottunk semmit. Vártunk, szörnyülködtünk, tehetetlenül vergődtünk, miközben engem nyomasztott, hogy megváltam a szótól. Pesten is érezték, hogy ez így nem mehet tovább, lekeverték a zenét és kiadták a szót újra Brüsszelnek.”

Most, hogy újra tudtam olvasni az akkori újságokat, több helyen láttam, a »Gulyás zenét kért megjegyzést«, amellyel a kollégák arra utaltak, hogy miközben emberek tucatjai haltak meg, én muzsikát rendeltem. Ez nem így történt. Amikor az utasítón a fülemre szóltak, hogy adjam vissza a szót, és ők megoldják zenével, akkor önkéntelenül azt mondtam, hogy most zene következik Budapestről”

– fogalmazott Gulyás.

„A szó visszaadásának ténye mellett ez a mondat – ma már tudom – óriási hiba volt a részemről, azonban egyes akkori újságok sugallatával ellentétben a zene bejátszásának fájdalmasan szerencsétlen ötlete korántsem tőlem származott.”

A mérkőzést végül lejátszották, a Juventus Michel Platini tizenegyesével 1–0-ra nyert a Liverpool ellen. A büntetőnek a megadása egyébként hatalmas bírói hiba volt, mert az angolok játékosa nem a tizenhatoson belül szabálytalankodott.

Mindkét csapat megemlékezett a 40 évvel ezelőtti tragédiára

Ezt is ajánljuk a témában

Fotó: x.com/juventusfcen

 

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2025. május 30. 03:19
A biztonsági szakértő tanácsa: "Tömegrendezvényeken kerüljük a tömeget!"
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!